Csúcsnapló

…::Hegyibringa, via ferrata, freeride, sítúra::…

Login
RSS Feed

Sítúra a Grosser Speikkofel-re

A karintiai Hochrindl remek hely azok számára, akik egy kis „falusi” sízésre vágynak, mindezt kombinálva több, viszonylag egyszerűen teljesíthető sítúra-útvonallal. Mivel a túrasízés számomra is új mozgásformának számít, így kapóra jött, hogy családi síelésünk helyszínéül az Alpok e lankásabb csoportját szemeltük ki. A környéken több olyan célpont közül is válogathatunk, ahol egyenletesen emelkedő, kevésbé meredek helyen küzdhetjük fel magunkat túrasível a talpunkon a csúcsra.

St. Lorenzen Hochrindl-től néhány kilométerre fekvő bájos kis falucska, első célpontunk, a Grosser Speikkofel innen közelíthető meg a legegyszerűbben. 1477 méteren fekszik, innen körülbelül 6 kilométeren emelkedünk 2270-re, tehát nagyjából 800 métert.

A falu határában leparkolva máris egy kedves kis kápolna keresztezte az útvonalunkat. Sajnos a kevés hó miatt a léceket egy darabon a hátunkon kellett cipelnünk és síbakancsban baktatnunk felfelé, majd csak miután egybefüggő hófelszínt találtunk, tudtuk felcsatolni a léceket.

Korábban csináltunk néhány bemelegítő túrát a Börzsönyben és Dachstein-en, de saját, újonnan beszerzett sítúra felszerelésemnek ez volt az első igazi próbája. A kötés nagyon jó vétel volt, egy használt kereskedésben sikerült beszerezni egy vadonatúj Fritschi túrakötést féláron. Az egyetlen bajom vele, hogy nincs rajta hófék (és elképesztő, hogy mennyiért adnak hozzá pluszban egy hóféket), így ha Milán nem vetemedett volna jópárszor akciófilmbe illően a hegyről lefelé szánkázó síléceim után, akkor valószínűleg a nap hátralévő felében szomorúan keresgéltük volna az elveszett léceket valahol lent a völgyben…

Az egyébként is rossz hóhelyzetet tetézte, hogy a szél a hegyet simára gyalulta és sokszor tükörjégen kellett felküzdenünk magunkat. A lécem sokszor visszacsúszott (a fóka nem bizonyult olyan jó vételnek), ami az előző napi pályán kívüli menet során elszenvedett bordazúzódásom miatt most egyáltalán nem esett jól.  Milán viszont stabilan haladt felfelé, nem hiába van a lábán akkora lapát és a két lapáton akkora hatalmas felületű fóka…

Igazából pillanatok alatt felértünk a Kleiner (2109 m), majd a Grosser Speikkofel-re (2270 m). Fent nagyon hideg volt és erősen fújt a szél, így gyorsan lekaptuk a fókákat és már indultunk is lefelé. Na ez volt ám a kihívás!

Nos a lefelé utunk örömsízésnek nem igazán volt nevezhető, sok helyen 30-40 cm magas jéggé fagyott hófúvásokon kellett lefelé szánkáznunk. Milánnak tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy milyen terepen és milyen síléccel síel, a kerítésdeszkával is menne neki a füves domboldalon… Bíztatott is sokat, így ha kicsit lassabban is, de én is legyőztem az akadályokat!

Friss porhóban ez egy álom, jövőre visszanézünk!

Tags: , , , .
  • Trackbacks
  • Comments
  • No Comments yet.
  • No trackbacks yet.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

*