Csúcsnapló

…::Hegyibringa, via ferrata, freeride, sítúra::…

Login
RSS Feed

Rax Preinerwand Klettersteig

Tavaly óta érlelődött bennünk a gondolat, hogy belekóstoljunk egy komolyabb adrenalinfröccsel járó klettersteig-ba. Az ötlet Mónitól származott (egyre extrémebb ötletekkel áll elő, vadságát néha már követni sem tudom :))))), a túra megválasztását én vállaltam magamra.

A klettersteig elsősorban Ausztriában, Németországban és Olaszországban (via ferrata) dívik, drótkötélzettel, helyenként vaslétrával ill. a sziklafalból kiálló vasrudakkal-kengyelekkel (többé-kevésbé) ellátott mászóútvonalakat jelent. Nehézségi fokozat szerint öt fokozatba sorolják: A-B-C-D-E, melyből A a legkönnyebb, E a legnehezebb, melyhez már komolyabb erőnlét szükségeltetik, hogy a fogáspontokon keresztül felhúzhassuk magunk. Elengedhetetlen tartozéka a beülő, és a hozzá tartozó klettersteig kantár a karabinerekkel, melyek a mászó biztonságát garantálják.

A hely tekintetében választásunk a Bécs-Újhely közeli Raxalpé-ra esett, melyet egy internetes, mászóutakat szervező társaság hirdetett meg. Az eredeti program az egyik napra Raxalpé-t, második napra pedig a Hohe Wand két klettersteig-ját jelentette volna, ha a betörő hidegfront nem húzza keresztbe számításainkat.
Minimális klettersteig gyakorlattal már rendelkeztünk, köszönhetően a Hochschwab G’hackte felől megközelíthető útvonalának, mely az előbbi osztályozás szerint A-B fokozatú.

A túravezetők a találkozót szombaton 8.45-re határozták meg, ami itthonról korai indulást jelentett volna, így inkább az előző napi kiutazás mellett döntöttünk és az éjszakát Prein an der Rax-ban, a Rax lábánál fekvő falu egyik fogadójában töltöttük. Másnap egy szerény, rokonszenves csapat jött össze, élünkön két vezetővel. A felszerelés kiosztása után kellemes izgalommal töltve indultunk a Preiner Wand lábánál lévő beszállási pontig, ahol kezdetét veszi a C-D nehézségű klettersteig. A fal láttán kissé meglepődtünk, ugyanis helyenként meglehetősen kitettnek tűnt, amihez hochschwabi túránknál nem voltunk hozzászokva, de oda se neki, inkább nehezebben megoldható feladatként fogtuk fel.

Csapatunk lassan haladt, ugyanis az egyes falszakaszokon sorbanállás alakult ki a sok mászó miatt. Móni egy tágasabb pihenőhelyen megsúgta, hogy szerinte túlvállaltuk magunkat, de én ebből mit sem éreztem, ugyanis olyan vehemenciával mászott, hogy nehéz volt beérni. Pár száz méter kapaszkodás után a kezdeti izgalom alábbhagyott és helyét a feladatra koncentrálás foglalta el, ugyanis olykor a nem kézre eső, vagy éppen hiányzó kapaszkodók helyett a sziklán kellett fogást találni. A mászóút nagyon változatos, semmibe lógó vaslétrák, keskeny párkányokon végzett traverzek, kéményszerű hasadékban történő felfelé jutás, másfél óra után azt érzed még,még,még, kíváncsian várod az újabb kihívásokat.

3-4 óra mászás után kb. 2-kor értük el a Preiner Wand csúcskeresztjét, még éppen időben, ugyanis a közelgő sötét fellegekből már a villámlás robaja hallattszott. Villámlásban klettersteig útvonal drótkötelén csüngeni életveszélyesen felvillanyozó, mivel a sziklába rögzített acélsodrony tökéletes villámvezető.

A csúccsoki és Móni csúcspuszija :) elegendő erőt adott a gyors lemenetelhez. Esővédő öltözékeinkben a közeli Schutzhaus-t (Seehütte, 1643m) céloztuk, ami megvédett a dühöngő záportól. Lefelé a Preiner Wand Ny-DNy felé tartó gerincét követtük. A tőlünk nyugatra eső Predigstuhl-Bieskogel gerinc alatt lévő kuloárok még jócskán bővelkedtek firnes hóval, a télen túraléccel biztos visszacsábulunk!

Autóinkat kb. 15km gyaloglás után értük el, majd a Hohe Wand felé vettük az irányt. 40-50km autózás után este 6 óra tájban értük el a Hohe Wand nemzeti parkot, melyben maga a sokféle klettersteiggal felvértezett fal is húzódik. Szálláshelyként a fal tetején elterülő platón lévő Wilhelm-Eichert-Hütte szolgált, melyet az ÖTK (Österreichische Touristen Klub) üzemeltet. A takaros kis turistaház egyik 12 ágyas Schlafraum-jába vackoltuk be magunkat. A ház önálló konyhával rendelkezik, vacsoránkat két hatalmas Wiener Schnitzel jelentette.

Korán nyugovóra tértünk, de a reggel zord időjárással fogadott minket, erős szél, zuhogó eső. Vezetőink közlése nyomán szomorúan vettük tudomásul, hogy az egyik legérdekesebb steig-ot, a Wildenauert kihagyjuk, mivel a vizes sziklák megnehezítenék és veszélyessé tennék a mászást. Új programként az autóval 1 órányira lévő Mödlingben lévő szurdok mellett döntöttünk, melyben van egy egyszerűbb klettersteig.

A felszereléssel felvérteze, és egy hosszúszőrű macsek gyömöszölése után egy csúszós-nyákos falon találtuk magunkat. Sajnos a kimaradt Wildenauert kárpótolni nem tudta, de mégis megelégedéssel és új élményekkel tértünk haza, melynek folytatása minden bizonnyal egy újabb klettersteig lesz, vagy egy alapfokú sziklamászó tanfolyam :).

Tags: , , , .
  • Trackbacks
  • Comments
  • No Comments yet.
  • No trackbacks yet.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

*